Tanácsok a hitelezői igény bejelentéséhez

Hacsak nem mi indítottuk az eljárást, vagy nem akkora cégről van szó, amelynek a fizetésképtelenségéről már a felszámolási eljárás elrendelését megelőzően zeng a sajtó, úgy legkorábban a felszámolási eljárásnak a Cégközlönyben történő közzététele időpontjában értesülhetünk arról, hogy adósunk felszámolási eljárása megindult.

A Cégközlönyben történő közzététel több szempontból is nagy jelentőséggel bír: innen tudjuk meg, mi az eljárás kezdő napja (ez megegyezik a  közzététel időpontjával), meddig jelenthetjük be hitelezői igényünket a felszámolónál (közzétételt követő 40 napig), és egyáltalán, ki a kijelölt felszámoló.

Ezért rutinszerűen ellenőrizzük le legalább havonta, hogy a nekünk tartozó vállalkozások esetében van-e új közzététel a Cégközlönyben, vagy fizessünk elő egy szolgáltatásra, amely folyamatosan figyeli az általunk megnevezett cégekre vonatkozó közzétételeket.

Amint tudomást szereztünk adósunk felszámolásának elrendeléséről, 40 napunk van arra, hogy követelésünket a felszámolónál nyilvántartásba vetessük. A 40 napon túl, de 180 napon belül bejelentett követeléseket határidőn túl benyújtott igényként veszi nyilvántartásba a felszámoló, és csak akkor elégíti ki, ha a 40 napon belül bejelentett igények kifizetését követően még maradt vagyon. A határidőn túl bejelentett követelésekre néhány igen ritka, kivételes esettől eltekintve a viccből is ismert megállapítás igaz: járni jár a pénz, csak nem jut; hiszen ezek az igények a sor legvégére kerülnek.

Ha bármi esély van tehát arra, hogy követelésünknek akár csak egy töredékét is megkapjuk, nagyon fontos, hogy azt megfelelő módon, határidőben jelentsük be.

A határidőt illetően nagyon kell figyelnünk arra, hogy ez egy úgynevezett anyagi jogi határidő. Ez azt jelenti, hogy a bejelentésnek a 40. nap végéig meg kell érkeznie a felszámolóhoz. Nem elég aznap postára adni, nem elég, ha a bejelentés keltezésénél a határidőn belüli időpontot tüntetünk fel, annak bizony oda is kell érnie.

A határidő betartásán túl két további elengedhetetlen feltételt kell teljesítenünk: (i) nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnünk és ennek megtörténtét a felszámoló felé igazolnunk kell, és (ii) a bejelentésben a követelésünket megfelelően meg kell határoznunk, igazolva annak fennállását, és amennyiben ez releváns, az esetleges biztosítékokról is számot kell adnunk.

A nyilvántartásba vételi díj összegéről és megfizetésének módjáról a Cégközlönyben közzétett hirdetményből a legegyszerűbb tájékozódnunk, ezen díj mértéke a követelésünk nagyságához igazodik, és fontos, hogy a felszámolási eljárást elrendelő törvényszék felé kell megfizetnünk. Nem használhatjuk tehát valamennyi adósunk esetében automatikusan ugyanazt az ismert számlaszámot. Ahogy feljebb jeleztem, a díj megfizetése önmagában nem elég, ennek megtörténtét a felszámoló felé igazolnunk kell, mégpedig – a Kúria nemrég közzétett döntésével is megerősítetten – szintén a 40 napos határidőn belül.

A Kúria megítélése szerint akkor tekinthetünk hitelezői igény bejelentésnek egy okiratot, ha az (i) határidőben beérkezett, (ii) a hitelező a nyilvántartásba vételi díjat megfizette és ezt igazolja, és (iii) „megállapítható belőle legalább az, hogy miből származik az adóssal szembeni követelés, az mekkora, s ha a követelés biztosított, akkor mi a biztosíték”.

A követelés meghatározásánál legyünk figyelemmel arra, hogy a felszámoló esetleg (még) nem rendelkezik az adós (teljes) iratanyagával az igényünk bejelentésének időpontjában, vagy az nehezen áttekinthető. Törekedjünk arra, hogy a követelést egészen pontosan határozzuk meg (pl. mikor kelt, milyen megnevezésű szerződés, mekkora összegről szólt, és ebből mekkora összeget nem teljesített az adós), a rendelkezésünkre álló releváns dokumentumok másolatát is csatoljuk.

Különösen fontos, hogy amennyiben követelésünket zálogjog, óvadéki jog biztosítja, vagy már végrehajtási eljárás van folyamatban, ezen körülményről is tájékoztassuk a felszámolót, természetesen a rendelkezésünkre álló iratok csatolásával egyidejűleg. Csak így tudja ugyanis a követelésünket biztosított követelésként nyilvántartásba venni, mely a többi – nem biztosított – hitelezői követeléssel szemben kedvezőbb helyzetbe hoz bennünket a hitelezői sorrendben.

Bár a szabályok szigorúak, és a 40 nap nagyon rövidnek tűnhet, a Kúria is felhívja a hivatkozott döntésében a figyelmet arra, hogy mindezek a szigorú szabályok a hitelezők érdekeit szolgálják: a felszámoló csak így kerülhet mihamarabb döntési helyzetbe, így biztosítható az észszerű időn belüli befejezése az eljárásnak.

A cikk szerzője: Dr. Mayer-Nagy Petra

További hírekért és érdekességekért iratkozz fel hírlevelünkre!