Nincs menekvés az autópálya használati és pótdíj elől?

A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató partnere Németországban kísérelte meg behajtani a magyar autópálya használatért megfizetendő díj összegét a vele együtt járó pótdíjjal és költségekkel együtt. Önmagában nem a meg nem fizetett útdíj összegének behajtása iránti eljárás volt a különleges, hanem az, hogy a meg nem fizetett útdíj miatt fizetendő pótdíj összege az útdíj húszsorosát tette ki.

A német tartományi bíróságok (elsőfokon az Amtsgericht, másodfokon a Landgericht) először érdemben elutasították a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató keresetét az ún. közrendi záradékra (ordre public) való hivatkozással, azaz azért, mert szerintük az ilyen aránytalanul magas büntetés a német közrendbe ütközik és ezért Németországban nem hajtható végre. A közrendi záradék az államok olyan rendelkezését jelenti, amely a különböző nemzetközi szerződéseken alapuló, más államok szerinti jogoknak és más államok határozatainak a saját államukban történő érvényesítésének megtagadását teszi lehetővé. Az államok a közrendi záradékot akkor alkalmazzák, ha egy másik állam joga alapján a saját államukban egy olyan nem honos jogszabályt kellene alkalmazniuk vagy egy olyan nem honos határozatot kellene végrehajtaniuk, amely a saját jogrendjük esszenciális értékeibe ütközik vagy annak szellemiségével alapvetően nem egyezik meg. A német tartományi bíróságok szerint, a magyar jog szerinti útdíjnak a hússzorosát képező pótdíj – amit az útdíj megfizetésének elmulasztása miatt kerül kiszabásra –, olyan mértékben aránytalan, hogy az már ellentétes a német jog alapvető elveivel.

Úgy tűnhet tehát, hogy egy külföldi – nem magyar – személy "megúszhatja" a magyar utak használatért fizetendő díj megfizetését, ha saját honos államának bíróságai a saját honos jogukkal összeegyeztethetetlennek találnák a magyar úthasználatért fizetendő pótdíj összegét. De ezen személyek számára rossz hírrel szolgálhatunk. Az említett ügy ugyanis folytatódott és a német legfelsőbb bírói szinten, a Német Szövetségi Bíróságon (Bundesgerichtshof) került véglegesen lezárásra, a pótdíj megfizetését elmulasztó német személy hátrányára.

Ugyanis a szövetségi bíróság tavaly szeptemberi ítéletével felülbírálta a tartományi bíróságok döntését és nem találta a magyar pótdíjat a német közrendbe ütközőnek (ügyszám: XII ZR 7/22). Ennek indokaként előadta, hogy egyrészt az útdíj hússzorosának megfelelő összegű pótdíj nem egy automatizmus, mivel az útdíjat megfizetni elmulasztó személyeknek előbb lehetőségük van, a fizetési felszólításának kézhezvételétől számított harminc napon belül egy lényegesebb alacsonyabb összegű pótdíj megfizetésére, amely összeg az útdíj hússzorosára csak a harminc napon túli teljesítés esetén lép életbe és hatvan napon túli teljesítés esetén ez az összeg a tartozás jogi úton történő érvényesítésével felmerülő költségekkel emelkedik, ezért a megfelelő idő áll rendelkezésre az alacsonyabb összegű pótdíj megfizetésére. Másrészt úgy vélte, hogy önmagában ugyan a (kirívóan) magas összegű pótdíj lehet egy a közrendi záradékba ütköző körülmény, ugyanakkor az ügy tényállását képező összeg ami – a határozathozatal napján körülbelül – 112 EUR összegnek felelt meg, nem ilyen mértékű.

Jó, ha szem előtt tartjuk, hogy a fenti eset fordítottja bekövetkezhet Magyarországon is. A közelmúltban az olasz autópálya díjakat beszedő társaságok részéről érkező fizetési felszólítások borzolták az érintett magyar autótulajdonosok kedélyét, de korábban Németországban is problémát okoztak ezek az akár tíz évvel később megküldött felszólítások. Bár a követelések vélhetőleg elévültek, a jogi helyzet nem egyértelmű.

A tanácsunk az, hogy amennyiben állítólagos külföldi autópályadíj tartozása miatt fizetési felszólítást kap, kérjen jogi tanácsot, mert a felszólítás ignorálása a következő utazása során visszaüthet.

A cikk szerzője: Dr. Balogh Márton

További hírekért és érdekességekért iratkozz fel hírlevelünkre!