Ki veszi át a kormányt és a kasszakulcsot?

2023.04.14.

Megmutatjuk mire figyelj utódlástervezés során!

Ki veszi át a kormányt és a kasszakulcsot?

Nemrégiben részt vettem egy online konferencián, ahol az utódlástervezés volt a fókuszban. A világ minden tájáról – Ausztráliától Dubajon át Hollandiáig – érkező résztvevők osztották meg tapasztalataikat. Sok kolléga számolt be róla, hogy a negyedik-ötödik generációra örökítik át a cégeket, ezzel a vagyont és az irányítást is, a családi tulajdonban lévő vállalatok aktuális tulajdonosai.

 

Nálunk – tekintve, hogy alig 30 éve szabad a vállalkozás – ennyi generációváltást nem élhettek még meg a cégek, és a váltás tervezése is gyerekcipőben jár még. Egy Covid előtti kutatás szerint míg a magántulajdonban álló amerikai cégek 42%-ának volt stratégiája az utódlást illetően, a magyar felmérések szerint nálunk ez az arány nem éri el a 10%-ot sem.

 

Ausztrál kollégámtól hangzott el a szerintem legfontosabb kérdést, amit egy családi vállalkozás vezetőjének fel kell tennie magának: mi történik, ha holnap nem megyek be? És ha 2 hétig, 10 hétig, 4 évig vagy soha többé nem megyek be? Mi lesz a céggel, a munkavállalókkal, az ügyfelekkel, a névvel, a hírnévvel? És mi lesz velem?

 

Mert az, hogy „nem megyek be”, történhet előkészítetten, hosszas tervezés után egy nyugdíjba vonulás, cégeladás következtében, de akár egyik napról a másikra is, hirtelen, váratlan esemény (akár olyan kevésbé kellemetlen eset, mint a karácsonyi szünet kényszerű meghosszabbítása közlekedési probléma miatt egy távoli, egzotikus szigeten), vagy kellemetlen, szomorú okból, mint egy betegség, baleset, esetleg halál.

 

Minél kevesebb fő áll a képzeletbeli kormánylapátnál – különösen, ha az érintett személy tulajdonos, ügyvezető és egyedüli aláíró is egyben -, annál nagyobb a fennakadás már 1-2 napos kényszerű, előre nem tervezett távollét esetén is. Nincs új szerződéskötés, nincs banki aláíró, nincs pályázati anyag benyújtása, és sorolhatnánk.

 

Egy olyan vállalkozásnál, ahol kis számú tulajdonos van, bármelyikük hirtelen halála is szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja az ottmaradottakat: akár az éves mérleg elfogadása is lehetetlenné válhat, aminek például egy hiteltartozásból fakadó információszolgáltatási kötelezettség miatt súlyos anyagi következményei is lehetnek. Ezt súlyosbítja minden olyan helyzet, ahol nem tiszták és egyértelműek a viszonyok: eleve feszült helyzet a tulajdonosok között, vita az örökségről, kiskorú örökösök… Láttunk olyan társaságot, ahol két kiskorú örököse volt a hirtelen elhunyt tulajdonos-ügyvezetőnek, a dolog pikantériájaként két külön édesanyától. Itt az egymással rossz viszonyt ápoló két hölgynek, akiknek épp elég lett volna saját, és gyermekük gyászát kezelni, együtt kellett volna működniük a cég fenntartása és így gyermekeik örökségének megőrzése érdekében.

 

Talán ennél is nehezebb a helyzet, ha váratlanul munkavégzésre alkalmatlan állapotba kerül a tulajdonos-ügyvezető (pl. kómába esik, mentális problémák jelentkeznek nála) vagy eltűnik, elérhetetlenné válik (gondoljunk csak a közelmúlt törökországi földrengésére). Itt még az sem kecsegtet megoldással, hogy majd a hagyatéki eljárás lezárultával megoldódik az utódlás.

 

Még ha sikerül is gyorsan pótolni a kiesett tulajdonost, a társaság szempontjából nem biztos, hogy szerencsés, ha például egy túl tapasztalatlan utód kapja meg hirtelen az irányítást, és a hozzáférést az időnként igen jelentős anyagi forrásokhoz. Hány amerikai film témájául szolgál ez az alaphelyzet, időnként kiegészítve az olyan intelmekkel, mint hogy csak akkor kapja meg az ifjú a céget/vagyont/igazgatói széket, ha megházasodik/lediplomázik/fia születik stb. Ugyan nagyon amerikainak és nagyon filmbeillőnek tűnik, hasonló megoldások akár Magyarországon is alkalmazhatóak.

 

Ha kicsit önzőbben szemléli a tulajdonos a fent említett helyzeteket, és visszatérünk a kiinduló kérdésekhez, a „mi lesz velem” szempont sem elhanyagolható.

 

Bizonyára sokan álmodoznak arról, hogy egy szép napon abbahagyják a munkát, és addigi erőfeszítéseik gyümölcsét élvezik a jövőben: eladják a céget, átadják a kormányt, nyugdíjazzák magukat. A tapasztalatok szerint azonban egy rövid pihenőt követően napról napra nehezebb a semmittevést élvezni, és elfogadni, ha esetleg a felépített -  akár még mindig az alapító nevét viselő - birodalom kevésbé működik jól, mint az „én időmben”. És előbb-utóbb eljön a felismerés, hogy készülni kellett volna a boldog semmittevésre saját magunk „foglalkoztatása” szempontjából is.

 

Előre gondolkodással a fent ismertetett buktatók, nehézségek megelőzhetőek.

 

Társasági jogi, adó- és munkajogi megoldásokkal, végrendelet készítésével, esetleg bizalmi vagyonkezelés segítségével, és persze megfelelő érzelmi felkészüléssel a kormánylapát átadása tervezetten, komolyabb fennakadások nélkül történhet. Ha alaposan átgondoljuk, mérlegeljük a helyzetet, megfelelő szakemberek segítségével olyan tervet állíthatunk össze, hogy ne kelljen sem azon rágódnunk, hogy mi lesz a fáradságosan felépített birodalmunkkal, ha holnap nem megyünk be, sem azon, hogy mi lesz velünk és a családunkkal, ha holnap nem megyünk be.

 

 

A cikk szerzője: Dr. Mayer-Nagy Petra

 

További hírekért és érdekességekért iratkozz fel hírlevelünkre!

 

« Vissza

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ