Egy drága este Valenciában

Dr. Lajer Zsolt LL.M. 2023.04.06.

Milyen adatokat kérhetünk a bankunktól?

Egy drága este Valenciában

Diszkó volt? Vagy bordélyház? A peres felek már ebben sem értettek egyet. Annyi biztos, hogy reggelre ZG számlája összesen 2.084,- euróval megfogyatkozott. Ennyit fizetett ugyanis a bankkártyájával három tranzakcióban egy mobil terminálon Valenciában. Pontosabban ZG már nem emlékezett arra, hogy italfogyasztása után pontosan mi történt az érintett létesítményben. Sőt már a létesítmény nevére és címére sem emlékszik. Bár azt elismeri, hogy a belépőjegyre és egy italra fizetett a kártyával száz eurót, de azt gondolja, hogy a másik két fizetési tranzakció során kábítószer felhasználásával elkövetett csalás áldozata lett.

 

Az biztos, hogy a fizetésekre ZG bankkártyájának felhasználásával, szabályszerű hitelesítést követően került sor.

 

ZG, aki szeretné visszakapni a pénzét, nem csak büntető feljelentést tett, hanem a szerinte nem engedélyezett kifizetések visszatérítését kéri a bankkártyáját kibocsátó Beobanktól.

 

A peres eljárás során a bíróság lényegesnek találta annak a kérdésnek a tisztázását, hogy ki volt a ZG által el nem ismert tranzakciók jogosultja, mert úgy véli, hogy a ZG által meglátogatott létesítmény jellege és az e létesítményben nyújtott szolgáltatások befolyásolhatják azon kérdés értékelését, hogy az alapügyben szóban forgó kifizetések engedélyezettek voltak‑e, vagy sem.

 

A Beobank bekérte a kedvezményezett azonosító adatait Atos-tól, a kérdéses terminál üzemeltetőjétől, de az – vélhetőleg a kedvezményezett számláját vezető Bank Sabadell információmegtagadása miatt – nem adta át ezeket a Beobank-nak. Az elektronikus hitelesítés során (az itt jelentőséggel nem bíró tranzakcióazonosítók mellett) a Beobank a „COM SU VALENCIA ESP” leíráshoz jutott csak hozzá, amit közölt is ZG-vel.

 

Az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósága által eldöntendő kérdés arra vonatkozott, hogy a Beobankot csak gondossági kötelem terheli, hogy megtegye a megfelelő lépéseket a kedvezményezett személyének kiderítése iránt, vagy eredménykötelem terheli a kedvezményezettet beazonosító információk átadása tekintetében.

 

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv („PSD”) 47. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója haladéktalanul a fizető fél rendelkezésére bocsátja a fizetési művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozást, valamint adott esetben a kedvezményezettre vonatkozó információkat.

 

A C-351/21. számú ügyben azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy ZG esti kiruccanása esetében „adott esetről” volt-e szó, illetve a „kedvezményezettre vonatkozó információk” a fizetési szolgáltató által ismert, vagy általa gondos eljárás mellett beszerezhető információkat jelölik, vagy esetleg a kedvezményezett azonosítását lehetővé tévő, de a pénzforgalmi szolgáltató által nem ismert és általa nem beszerezhető információkat is.

 

Az EUB abból, hogy a PSD teljes jogharmonizációt valósít meg, arra a következtetésre jutott, hogy „a 2007/64 irányelv 47. cikkének (1) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségek szükségképpen olyan kötelezettségeknek minősülnek, amelyeket a tagállamoknak anélkül kell végrehajtaniuk, hogy attól eltérhetnének, vagy anélkül, hogy azokat akár azáltal enyhíthetnék, hogy gondossági kötelezettségeknek, nem pedig eredménykötelezettségeknek minősítik azokat. E 47. cikk rendszerében egyébként semmi nem enged arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó a meghozandó intézkedéseket pontosan meghatározó kötelezettségek előírásával kizárólag arra törekedett, hogy e tekintetben erőfeszítéseket tegyenek, nem pedig arra, hogy konkrét elérendő eredményeket állapítson meg.” A bíróság szerint tehát minden eset „adott eset”, és a pénzforgalmi szolgáltatóknak a rendelkezésre nem álló, illetve beszerezhetetlen információt is szolgáltatni kell.

 

Ezen álláspont elfoglalása után nem lehetett kérdéses, hogy az ítélet kimondta, hogy „a 2007/64 irányelv 47. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója köteles ezen előbbivel közölni azon információkat, amelyek lehetővé teszik azon természetes vagy jogi személy azonosítását, aki vagy amely azon fizetési művelet kedvezményezettje volt, amellyel e fizető fél számláját megterhelték, és nem csak azon információkat, amelyekkel e szolgáltató a legnagyobb erőfeszítéseinek megtételét követően e kifizetési műveletet illetően rendelkezik.”

 

Szóval a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója nem tesz eleget az irányelvet – a teljes harmonizációs kötelezettség miatt szükségképpen változatlan tartalommal – átültető hazai joga szerinti kötelezettségnek, ha nem közli a fizető féllel, méghozzá a számla terhelését követően haladéktalanul, hogy ki volt a fizetési művelet kedvezményezettje.

 

Szerencsére az ítélet – ezen a ponton Szpunar főtanácsnok indítványát követő – indokolásából azért kiderül, hogy a teljes harmonizáció kötelezettsége, és a párhuzamos felelősségi alakzatok ebből következő tagállami bevezetésének tilalma miatt önmagában az, hogy a pénzforgalmi szolgáltató nem tudja a kedvezményezett azonosításához szükséges adatokat közölni, nem következik, hogy a kérdéses fizetési művelet nem engedélyezettnek minősül, és a fizető fél ezért visszatérítésre jogosult. Azaz, ha ZG a Beobanktól nem is tudta meg a kedvezményezett azonosító adatait, önmagában ezért nem jogosult az általa el nem ismert tranzakciók visszatérítésére. A visszatérítési jog fennállta attól függ, hogy a tranzakció engedélyezettnek minősül-e, illetve ha nem, akkor terheli-e súlyos gondatlanság ZG-t.

 

Mivel a PSD helyébe lépő 2015/2366 irányelv („PSD2”) 57. cikk (1) bekezdés a) pontja a korábbi irányelvvel azonos rendelkezést tartalmaz, az EUB jogértelmezése a most hatályos PSD2 esetében is azonos lenne.

 

A valenciai kiruccanás nem csak ZG-nek volt drága, hanem mindenkinek az lesz. A pénzforgalmi szolgáltatóknak az ítélet után ugyanis olyan rendszert kellene kiépíteniük, hogy a fizetési művelet lebonyolítása során küldött információk a kedvezményezett azonosító adatait is tartalmazzák. Hogy mik ezek, az az ítéletből nem olvasható ki. Elég a név/cégnév, vagy a lakhely/székhely is szükséges? Esetleg még a cégjegyzékszám is? Vagy magyar kuriózumként az anyja leánykori neve is?

 

Könnyen lehet, hogy a kedvezményezettet azonosító információk átadásának biztosításához nem csak szoftver fejlesztésre, hanem a hardverek és az információtovábbítási infrastruktúra kapacitásának bővítésére is szükség lesz. A tagállamoknak a banktitok védelmére vonatkozó jogszabályi előírásokat is módosítaniuk kell, hiszen a Bank Sabadell minden bizonnyal a jogszabályi tilalom miatt tagadta meg ügyfele adatainak átadását.

 

Mivel a pénzforgalmi szolgáltatók is a gazdasági logika szerint működő, nyereségre törekvő piaci szereplők, ne legyenek kétségeink, hogy az új kötelezettség teljesítéséhez szükséges fejlesztési és eszközbeszerzési költségek inkább előbb, mint utóbb megjelennek a díjaikban.

 

Mindannyian jobban jártunk volna, ha ZG szépen megvárja, hogy a belga rendőrség a feljelentése alapján beszerzi a kedvezményezett adatait. Abban az eljárásban talán fény derült volna arra is, ami az emlékezetében eddig homályban maradt.

 

A cikk szerzője: Dr. Lajer Zsolt

 

További hírekért és érdekességekért iratkozz fel hírlevelünkre!

« Vissza

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ